A büszke gúnár
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy büszkélkedő gúnár. Annyira büszke volt, hogy büszkeségében a száját sem tudta összefogni.
Egy napon a farkas meghallotta a büszke gúnár hírét, persze ki is használta. Ásott egy vermet, és odahívta a gúnárt.
- Jó napot, gúnár!
A gúnár viszonozta a köszönést.
- No, ha annyira büszke vagy, gondolom, nem esik nehezedre ezt a vermet átugrani.
A gúnár ezt válaszolta:
- Nem bizony, találkozzunk este.
Így is lett. Persze a farkas belebújt a verembe, és kitátotta a száját. Ezután egyet kiáltott:
- Jöhetsz!
A gúnár szökött egyet, és zsupsz, beleszökött a farkas szájába.
Telt- múlt az idő. Megkezdődött a vadász szezon. Tudjátok, mi történt? Lelőtték a farkast. A vadász, mikor felvágta a farkas hasát, meglátta benne a gúnárt. A gúnár már alig élt. A vadász elvitte a baromfi udvarába. A gúnár egy kicsit más volt mint a többi állat, de őt ez nem zavarta egy cseppet se. Itt is el kezdett büszkélkedni.
- Jaj, ne is próbálkozzatok, mert úgy se lesztek olyanok mint én! - mondta a többieknek. Erre a kakas megszólalt:
- Már megbocsáss, de itt tyúkok vannak.
- Én úgy értem, hogy itt senki sem olyan szép és bájos mint én.
Majd megmutatjuk mi, hogy ki a szép és ki a bájos!- mondták a tyúkok.
Nemsokára betelt a szavuk, mert meglátogatta őket a róka. A róka egyből a szép, nagy gúnárt választotta ki magának.
A gúnár egy életre megtanulta, hogy a büszkeségnek nagy ára van.
Ha a gúnárt a róka el nem vitte volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Kedves gyerekek, ha tetszett a mese, készítsetek rajzot róla!
Kedves gyerekek, ha tetszett a mese, készítsetek rajzot róla!
